Ha valaki még egyszer azt meri mondani, hogy kövéren szép az élet és fogadjam el az alkatomat, akkor annak üzenem, hogy a büszkeségem mellé megkapja a térd-boka fájásomat és az indokolatlanul átizzadt pólóimat a csatakos homlokommal együtt.
Mint a szar úgy elbasztam ezt a diéta dolgot. Nem volt nehéz, karácsonyi szabadság + zabálás, önfegyelem hiánya és némi betegeskedés bőven elég volt, hogy elérjem a 107 kg-ot.
Mivel elemző alkat vagyok, ezért érdemes lépésről lépésre végig gondolni, hogy mi történt és mit tehetek, hogy még egyszer ne forduljon elő ilyen ámokfutás a súlyommal.
Karácsonyi szabadság
Bevallom őszintén, élveztem minden pillanatát. Csodás volt a családdal ennyi időt tölteni, foglalkozni a gyermekemmel, aludni és élvezni az édes semmittevést és a játszótéri sétákat. A szabadság alatt is jártam edzőterembe, de szemmel láthatóan nehezebben vettem rá magamat, hogy mozogjak valamit. Már az edzéseimet sem vezettem rendesen. Ez talán az édes semmittevés áthatása volt? Ki tudja, talán simán az év vége miatt egy kicsit leeresztettem. Ez még nem lenne akkora baj, de a célomat még nem értem el…
Zabálás
Tény és való, hogy karácsony táján sokkal többet eszik az ember, mint kellene. Az én fogásaim is kalóriadúsabbá váltak, bár igyekeztem megtartani az egyensúlyt és a nehezebb kaják mellé azért csapattam zöldséget is rendesen. Ez így jól hangzik, de tudom, hogy egyszerűen jóval többet ettem, mint amit ehettem volna.
Önfegyelem hiánya
Bevásárlások alkalmával valahogy mindig becsusszan némi édesség a kosárba. Ezzel sem lenne önállóan akkora probléma, de amíg egy kellő önfegyelmet tanúsító ember egy tábla csoki tartalmú cukrot lassan elnyammog egy hét alatt, addig nálam ez lazán megvan 2 óra alatt. Ez az egyik nagy gyengeségem, a diétával kapcsolatban könnyen válok megengedővé, miközben a másfél kiló fogyást nem egy kiló cukorral kellene megünnepelni…
Betegeskedés
Agyfaszt kapok a téli időszaktól. Minden különösebb erőfeszítés nélkül képes vagyok megfázni és ezt brutálisan utálom. Néhány alkalommal eljátszottam, hogy kicsit megfázva elmentem edzeni, majd utána legalább 1 hétig félig gödhös állapotban szenvedtem. Annyira nem voltam beteg, hogy kiírassam magam, de annyira jól nem voltam, hogy megfelelő aktivitást tudjak mutatni.
Összegzés
Ez a téli időszak mindig egy kalap szar. Korlátozom az aktivitásomat, mert utálok megfázva dolgozni, ugyanakkor a másik oldalt nem vagyok képes megfelelő mértéket tartani az élelmezésben.
A meglévő vérnyomás és szívproblémámnak nincs akkora hatása jelenleg a fogyásomra.
Talán itt az ideje egyfajta belső motivációs mantrát kialakítanom és reflexeket beépítenem a napi rutinjaimba, hogy már az elején letiltsam a rossz gondolatokat, amik csak a belemet növelik és az életemet rövidítik.