A diéta egy mocskos dolog. Talán azzal van a legnagyobb bajom, hogy nem tudom pontosan a megfelelő adagokat kiszámolni és ami a legrosszabb: betartani a diétát. A hétvégén lagziban voltam és mondjuk úgy, hogy nem szerénykedtem az ivással és az evéssel. Az igazat megvallva nem is akartam megszenvedni feleslegesen, élvezni akartam a régen látott barátaim társaságát. 

Csodálkozva tapasztaltam, hogy mennyire nem vált mar ki semmit a dohányzás belőlem. Már lassan 2 éve, hogy leszoktam a dohányzásról. Előtte 15 évet cigiztem abban a hitben, hogy nem lehet semmilyen bajom. Akkor, amikor sikerült leszokni ott igazából az történt, hogy képes voltam kiépíteni azt a mentális barikádot, aminek hála eljutottam odáig, hogy ha mellettem dohányoznak és nagyon zavar, akkor rászólok az illetőre. Nem vagyok szent és hazudnék, ha azt mondanám, hogy pár havonta nem jut eszembe a cigizés. Ilyenkor szinte automatikusan bekapcsol a buksimban a vészvillogó és a gondolat hamar szertefoszlik köszönhetően a mentális blokknak, amit erre építettem fel. 

Szerintem a diétával is ugyanez fog lejátszódni. Már elkezdtem felépíteni a mentális barikádomat, amit nagyon nehezen tudok majd áttörni. A dohányzással ellentétben nem azzal van a baj, ha néha eszem egy kiadósat, hanem amikor összezabálok mindenfelé édességet meg szarokat naponta és csodálkozom, hogy nem fogyok. Ráadásul ezt napi szinten műveltem korábban. A lagzi elött már abban az állapotban voltam, hogy nem zabáltam édességet, hanem pár szigorú szabály segített megtartani a diétámat. Most nehéz újra visszarázódni, de mindent meg fogok tenni a cél érdekében. Ahogy egy drága Erdélyi cimborám mondta, aki majd 40 kg-t adott le: “az a te bajod, hogy mindent megeszel. Nem szabad, mert csak kövérebb leszel. A tányérod felén legyen zöldség, a maradék fel meg legyen krumpli és fehérje. Csak ne púposan pakold meg azt a tányért...” 

Nagyon egyszerű az oka: dagadtan nem szép az élet es a vele járó egészségügyi problémákat nem szeretném tovább tetézni.